Kedves Rebekka, A fehér királyt én is olvastam; nagy nagy eufóriában. S bár magam Magyarországon nöttem fel
teljesen magaménak mondhatom Dragomán György romániai gyermekkori tapasztalatait.
Igy amikor a könyvet holland fordításban is megvettem, hogy családom holland fele is elolvashassa nagy izgalommal
kezdtem bele ennek olvasásába is.
Igazából teljes öszinteséggel mondhatom hogy bizonyos dolgok megváltoztatását a holland verzióban nem értek; hogy lehet hogy eltüntek bizonyos bekezdések, vagy máshova kerültek…..?
Sokszor érzem úgy hogy a holland fordításban teljesen feleslegesen bonyolult a megfogalmazás, pedig az eredeti ereje többek között pont abban rejlik; a gyermeki egyszerüség, gyermeki pontosság, gyermeki rövidségü megfogalmazása a történéseknek..
Egy példa, rögtön a könyv kezdö mondatának végén; “…de az óra még nem is szólt, én már ébren voltam, annyira készültem a meglepetésre.” = de wekker ging nog niet af, maar ik was al wakker, ik was zo bezig met de verrassing.
De Hongaarse taal heeft naar mijn gevoel zijn kracht juist in zijn compactheid. Dat geeft de lezer de mogelijkheid om zelf ook iets toe te voegen en zo maak je als schrijver je lezer tot medeschepper. Als je te precies en te volledig – in het geval van “De witte koning” als een volwassene formuleert, dan is er geen ruimte meer om je eigen achtergrond mee laten spreken tijdens het lezen. Hoe groter die “vrije ruimte”, hoe groter de schrijver, volgens mij.
Beste Ágnes! Bedankt voor je bericht en de gedachten die je hier hebt gedeeld. Dit zijn belangrijke dingen. Zowel de meningen als het contact daarover 🙂 Ezek valóban fontos gondolatok, a műfordítás lényegét érintő kérdések, amikről sokat-sokat lehetne beszélgetni, írni, de én most dióhéjban leírom néhány gondolatomat.
Besef dat je maar één lezer bent. Wat jij leest, leest een ander niet. Aki ismeri az eredetit, úgy érezheti, hogy a fordításban kimarad valami, és ez így is van. Kimarad az a rezonancia, amit a nyelvében élő olvasó megtapasztal, amikor a forrásnyelvű, azaz eredeti szöveget olvassa. De ugyanez érvényes a fordítást olvasó emberre is: nála máshol rezonál a szöveg, mert más nyelvben él. Eleve kizárt tehát, hogy ugyanazt kapja mindkét olvasó. És egymás helyét nem foglalhatják el, vagy csak a legritkább esetben.
Egyébként azt szokták mondani (és ezzel egyetértek), hogy a fordító a szöveg legalaposabb olvasója. De vertaler is de meest grondige lezer van een boek. Hij of zij moet een tekst op micro- en macroniveau lezen, met alle mogelijke interpretaties rekening houden, en ook de intertekstualiteit, die tot ver buiten het boek kan wijzen, in de gaten houden. Om niet te spreken van cultuur, talige en niet-talige cultuur in de tekst. In het geval van Dragomán is deze cultuur me deels bekend, ik ben ook van zijn generatie en van oorsprong uit Erdély afkomstig. Ik heb er een belangrijk deel van mijn jeugd doorgebracht.
Technisch gezien verdraagt het Nederlands een grote mate van taaldichtheid. In die zin zou je Dragomán intenser, korter, bondiger kunnen vertalen. Pragmatisch gezien is dat echter uitgesloten. Het boek moet wel leesbaar worden. In feite groeit het woordenaantal vanuit het Hongaars naar het Nederlands grofweg met een factor 1.3 en daarvoor is de agglutinerende aard van het Hongaars verantwoordelijk.
Ugyanakkor persze a műfordítás lényegéhez és valóságához hozzátartozik valamennyire az is, amit egyszer egy műfordító mondott (nevét nem tudom, de Nádas Péter idézte egy előadásban): A műfordító térdig gázol a hűtlenségben.
A Fehér Király szövege olyan szöveg, ami nagyon erősen a nyelvben, sőt a nyelv hangjában, hangzásában él. A beszélő hang a könyvben nagyon hadaró, kopogó, szaggatott. A holland nyelvnek ez nem erőssége, kivéve, ha a mondatokat eröltetett központozással elválasztjuk, ami Dragomán végtelenül hosszú mondataival szembe újabb merénylet lett volna (bár így is kénytelen voltam jó néhányszor elkövetni, az érthetőség-olvashatóság kedvéért.)
Hoeveel gedachten en meningen er ook zijn, de belangrijkste gedachte is dit: lees altijd het origineel, als je de taal van het origineel beheerst. Ha a szerző magyarul írta, és tudunk magyarul, csak magyarul olvassuk. A lefordított szöveg már egy új könyv. A fordítás (csak) azoknak szól, akik nem olvashatják az eredeti szöveg nyelvét.
Köszönettel és üdvözlettel,
Hermán M. Rebekka
Kedves Rebekka, A fehér királyt én is olvastam; nagy nagy eufóriában. S bár magam Magyarországon nöttem fel
teljesen magaménak mondhatom Dragomán György romániai gyermekkori tapasztalatait.
Igy amikor a könyvet holland fordításban is megvettem, hogy családom holland fele is elolvashassa nagy izgalommal
kezdtem bele ennek olvasásába is.
Igazából teljes öszinteséggel mondhatom hogy bizonyos dolgok megváltoztatását a holland verzióban nem értek; hogy lehet hogy eltüntek bizonyos bekezdések, vagy máshova kerültek…..?
Sokszor érzem úgy hogy a holland fordításban teljesen feleslegesen bonyolult a megfogalmazás, pedig az eredeti ereje többek között pont abban rejlik; a gyermeki egyszerüség, gyermeki pontosság, gyermeki rövidségü megfogalmazása a történéseknek..
Egy példa, rögtön a könyv kezdö mondatának végén; “…de az óra még nem is szólt, én már ébren voltam, annyira készültem a meglepetésre.” = de wekker ging nog niet af, maar ik was al wakker, ik was zo bezig met de verrassing.
De Hongaarse taal heeft naar mijn gevoel zijn kracht juist in zijn compactheid. Dat geeft de lezer de mogelijkheid om zelf ook iets toe te voegen en zo maak je als schrijver je lezer tot medeschepper. Als je te precies en te volledig – in het geval van “De witte koning” als een volwassene formuleert, dan is er geen ruimte meer om je eigen achtergrond mee laten spreken tijdens het lezen. Hoe groter die “vrije ruimte”, hoe groter de schrijver, volgens mij.
Mijn bericht “vloog” eerder weg dan ik het van plan was om weg te sturen;
Hartelijk groeten, fijne vakantie Rebekka
Ágnes Brouwers-Sásdi
Beste Ágnes! Bedankt voor je bericht en de gedachten die je hier hebt gedeeld. Dit zijn belangrijke dingen. Zowel de meningen als het contact daarover 🙂 Ezek valóban fontos gondolatok, a műfordítás lényegét érintő kérdések, amikről sokat-sokat lehetne beszélgetni, írni, de én most dióhéjban leírom néhány gondolatomat.
Besef dat je maar één lezer bent. Wat jij leest, leest een ander niet. Aki ismeri az eredetit, úgy érezheti, hogy a fordításban kimarad valami, és ez így is van. Kimarad az a rezonancia, amit a nyelvében élő olvasó megtapasztal, amikor a forrásnyelvű, azaz eredeti szöveget olvassa. De ugyanez érvényes a fordítást olvasó emberre is: nála máshol rezonál a szöveg, mert más nyelvben él. Eleve kizárt tehát, hogy ugyanazt kapja mindkét olvasó. És egymás helyét nem foglalhatják el, vagy csak a legritkább esetben.
Egyébként azt szokták mondani (és ezzel egyetértek), hogy a fordító a szöveg legalaposabb olvasója. De vertaler is de meest grondige lezer van een boek. Hij of zij moet een tekst op micro- en macroniveau lezen, met alle mogelijke interpretaties rekening houden, en ook de intertekstualiteit, die tot ver buiten het boek kan wijzen, in de gaten houden. Om niet te spreken van cultuur, talige en niet-talige cultuur in de tekst. In het geval van Dragomán is deze cultuur me deels bekend, ik ben ook van zijn generatie en van oorsprong uit Erdély afkomstig. Ik heb er een belangrijk deel van mijn jeugd doorgebracht.
Technisch gezien verdraagt het Nederlands een grote mate van taaldichtheid. In die zin zou je Dragomán intenser, korter, bondiger kunnen vertalen. Pragmatisch gezien is dat echter uitgesloten. Het boek moet wel leesbaar worden. In feite groeit het woordenaantal vanuit het Hongaars naar het Nederlands grofweg met een factor 1.3 en daarvoor is de agglutinerende aard van het Hongaars verantwoordelijk.
Ugyanakkor persze a műfordítás lényegéhez és valóságához hozzátartozik valamennyire az is, amit egyszer egy műfordító mondott (nevét nem tudom, de Nádas Péter idézte egy előadásban): A műfordító térdig gázol a hűtlenségben.
A Fehér Király szövege olyan szöveg, ami nagyon erősen a nyelvben, sőt a nyelv hangjában, hangzásában él. A beszélő hang a könyvben nagyon hadaró, kopogó, szaggatott. A holland nyelvnek ez nem erőssége, kivéve, ha a mondatokat eröltetett központozással elválasztjuk, ami Dragomán végtelenül hosszú mondataival szembe újabb merénylet lett volna (bár így is kénytelen voltam jó néhányszor elkövetni, az érthetőség-olvashatóság kedvéért.)
Hoeveel gedachten en meningen er ook zijn, de belangrijkste gedachte is dit: lees altijd het origineel, als je de taal van het origineel beheerst. Ha a szerző magyarul írta, és tudunk magyarul, csak magyarul olvassuk. A lefordított szöveg már egy új könyv. A fordítás (csak) azoknak szól, akik nem olvashatják az eredeti szöveg nyelvét.
Köszönettel és üdvözlettel,
Hermán M. Rebekka